Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Kiemelt

2010. október 04.

A Százados úti művésztelep

A Százados úti művésztelep

Akadt egy kis dolgom a Százados úti művésztelepen. Életemben először. Mindig is akartam látni ezt a telepet, ami valamiféle romantikus kommunaként élt a fejemben. Most megadatott. A lakásokban és műtermekben sajnos nem jártam, sajátosan zárt világ ez, ami nem csak alkotóhely a művészeknek, de az otthonuk is, az ajtók pedig sajnos nincsenek szélesre tárva.

A MŰVÉSZTELEP LEGROMANTIKUSABB PORTÁJA (Kedvenc részletem a sarokba ültetett szobor és a kékes árnyalatú faragott tornácszerkezet.)

Romantikusnak gondoltam a művésztelepet már csak a történelme miatt is. Ez ugyanis Budapest első, és Európa legrégebben működő művésztelepe. Felépítésének előzménye, hogy a 19. században a fővárosban kialakult egy művészréteg, értsd: hazatértek az addig külföldön dolgozó művészek, akiknek, köztük főleg a szobrászoknak igénye volt műteremre, hovatovább műteremlakásokra. 

NEM ERDŐ. FELVEZETŐ ÚT A MŰVÉSZTELEP EGYIK GARÁZSÁHOZ. (Az ihlet már a parkolásnál megjön.)

Az ügy érdekében művészek egy csoportja fel is kereste az akkori polgármestert, Bárczy Istvánt, aki nyitott volt a dologra, miután a művészek támogatását legalább olyan fontosnak tartotta, mint a szociális bérlakás-építés ügyét, így hamarosan kijelölt egy területet a művészek számára.

TÖBB FÉNYT! (Ideális fénymennyiség az alkotáshoz.)

Az első lakók 1911-ben kezdték benépesíteni a Budapest akkori peremén lévő, képző-és iparművészek számára biztosított területet, ahol 15 darab földszintes házban 28 műteremlakás épült fel.

CSENDÉLET (Nem csak a műtermekben terem.) 

Akkor ezt a helyet a város vezetői csak ideiglenesnek gondolták, Zugligeten szerették volna a telepet látni, de az első világháború elsöpörte ezeket a terveket.

SZOBROK A PARKBAN. (A házakat övező közös terekbe is jutott a művészek alkotásaiból.)

A telep ma is ott van, ahol eredetileg felhúzták. Képezte ez a város peremét, Kőbánya részét, ma a Józsefvároshoz tartozik. Olyan, mint egy falu a városban. Szeparált, kerítéssel körbevett lakóhely a Hungária körút szomszédságában.

KICSIT SZOMORKÁS A HANGULAT.

A telepet a második világháborúban súlyos támadás érte. A felújítási munkák igen szerények voltak.

A PARK SEM A RÉGI POMPÁJÁBAN TÜNDÖKÖL. (Fej nélküli szobor elhagyatott játszótérrel.)

A telepen egykor olyan kiválóságok dolgoztak, mint például Kisfaludi Strobl Zsigmond, Kádár Béla vagy Medgyessy Ferenc.

KEDVENC SZOBROM (Fűtől ölelve.)

Persze vannak hangulatos részletek a házak között, mint ez a fenti fűben ülő hölgy, de kevés. Végezetül mellékelek egy videót a NAVA flmtárából, hogy el tudjátok képzelni, miként zajlott a munka a telepen, ami egykor inspiratív lehetett, a hétvégi szürkeségben mégis inkább lehangolónak tűnt.

 

 

Fotó: Otthon édes Team

A bejegyzés trackback címe:

http://otthonedes.blog.hu/api/trackback/id/tr852341161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

camparisoda 2010.10.04. 11:51:12

De jó, hogy eszembe juttattad! A Művésztelep hangulatos, romantikus, és békességes. Régen sokat jártam ott a gyerekekkel. Hamarosan újra meglátogatom. Köszönöm a cikkedet!
:)

Gildor Inglorion · http://gildorblog.blogspot.com 2010.10.04. 12:43:45

néhányszor voltam arrafelé, egy szobrász lányánál. látogatóban is, az a házikó, amit én láttam, kb olyan belülről is, mint amit már kívülről sejteni lehet, csak a kétszintes műterem nyűgözött le:
- hát, ez meg miért ekkora? - kérdeztem, nézve, hogy az ablak is másfél emelet magas
- hogy beltérben lehessen akár lovasszobrot is készíteni.
na, ez izgalmas szokatlanság volt, még az energiaválságok előttről, mert persze a hatalmas műterem kifűthetetlen, és abban is lakni kell, mert másképp kicsik a házak...
mindig is szerettem azokat a házakat, amiknek lelke van, mégha a logikával is szembemegy ez egyéniesség. az a ház (biztos a többi is, de én csak az utsó soron az elsőben jártam) ilyen volt.

Főmuci 2010.10.04. 16:27:42

Nekem is szerencsém volt oda látogatni. Pár éve forgattunk Balás Eszteréknél, ő papírszobrokban gondolkodott. Nagyon megfogott a telep és a műterem-ház hangulata. Egyből az ugrott be, hogy Istenem, de jó lenne itt lakni, aztán elszomorodtam, hogy mennyire nem erre a világra való, és már most tudható, hogy még a szintentartásra sem fog jutni pénz, és hogy ezt a területet már valaki kinézte magának, és csak vár, mint pók a sarokban. Egyébként hasonló hangulatú volt a rákospalotai MÁV- tisztviselő telep. Nagymamiék ott laktak, mert nagypapa Kossuth-díjas gépészmérnök volt a MÁV-nál. Nagyon jó hangulatú kis "telep" volt, kicsit Wekerlés, a házak stílusa is olyan csak ezek emeletesek. Most is megvan, de már az eredeti lakók nélkül. Akik megörökölték, összevissza foldozzák, a zöld ablakzsalugáterek helyett műanyag redőny, stb. A kertek (minden lakáshoz tartozott kert, nagypapi szőlőt, rebarbarár termesztett benne)elhanyagolva, a pusztulás mindenfeleé. Pedig gyönyörű lehetne. Majd valaki egyben megveszi és csinál egy lakóparkot. :(

sipos 2010.10.10. 10:08:36

Szerintem ezek a mostani, államilag támogatott "művészek" húzzanak a p.ba, és adják el a cuccot piaci áron, azzal a feltétellel, h maradjon úgy ahogy van. Ue igaz a várbeli "művészlakásokra", meg a dunaújvárosiakra. A legtöbb ott lakó "művész" életében nem hozott létre még értékelhető alkotást. Sok közülük a komcsi korszak terméke, mikor kimondták, hogy jobbágyokból kell művészt csinálni, ösztöndíjat, lakást kaptak. A magyar művészet / kultúra azóta sem heverte ki ezt a csapást.

sourchocolate 2010.10.16. 14:03:29

Hát ez a cikk most nagyon megmosolyogtatott. Pár hete költöztem a környékre, mégpedig vidékről. Mindig, mikor elmentem mellette, elfogott egy sejtelmes érzés, hogy vajon mi lehet ez a furcsa kis, elhagyatottnak tűnő, ám mégis szép és csalogató, kerítéssel körbevett lakóközösség. Pár napja elhatároztam, hogy mindenképpen utánanézek, mert rabul ejtettek a kikandikáló türkiz színű ablakok és ajtók... Azóta azonban ez nem történt meg, ma pedig volt kis időm, és ellátogattam erre a blogra, amit pár hetente mindig megteszek, és láss csodát mit találtam:) A választ a fel nem tett kérdésemre...
Köszönöm!

buble 2011.05.08. 18:53:25

Örülök, hogy mostanában több írás,blogbejegyzés születik a Művészteleppel kapcsolatosan és ezek az írások megtörik a telep "misztikumát". Nekem szerencsém volt (művészcsemeteként)gyerekkorom egy részét a Művésztelepen tölteni. Sok életre szóló,érdekes tapasztalatot gyűjtöttem. Szerintem a Művésztelep kettős arca mindig jelen volt a telep történelme, története folyamán. Nagyon erős szerepet töltött be ebben a pártállami időszak amikor elsősorban a támogatott művészek és művészet kaphatott csak helyet ezen a furcsa helyen. A kettősség másik arcát a belső viszonyok, az ott élő művészek és családok közötti hétköznapok adták. Mindig nagy kiváltság volt a Művésztelepen lakni, élni. Vitathatatlan, hogy különleges aurája, hangulata volt, és talán még mindig van ennek a kis elvarázsolt szigetnek a városban, a Népstadionnál. Sokszor kongattak már vészharangot felette. A nyolcvanas években Kamotsay István szobrászművész közbenjárására a Művésztelepet műemlékké nyilvánították,és ez a státusz az ami valamiféle védelmet jelentett fennmaradásában.Kérdés, hogy meddig nyújt védelmet a műemlékiség számára.