Kiemelt

2010. július 26.

Vendégségben Panyolán: I.

Vendégségben Panyolán: I.

Levél jött. Jó egy hónapja. Az Otthon édes egyik olvasója, Méhész Zsuzsa hívott meg Panyolára. Menjek, fesztivál lesz az esemény szervezőjeként pedig legyek a vendége, tetszeni fog. A személyre szóló meghívóból tudtam, szeretni fogom és így is lett: boldog voltam Panyolán.

Nyíregyháza mellett bukkantam a térképen a hatszáz fős falura. Messze van ugyan, de nem lehetek ennyire földhöz ragadt. Kelet-Magyarország nekem egyébként is mindig jó hívószó. Annyi meleg szívű emberrel, mint arrafelé, talán sehol sem találkoztam az országban. Irány a Tisza, a Túr és a Szamos találkozása, az ukrán határ menti település, amihez idén kegyesek voltak a folyók: az árvíz elmaradt.

Utunk Nyíregyházáig sima ügy volt, utána pici falvakon keresztül, legelők, kaszálók, napraforgótengerek mentén vezetett az út. A bálák a vidéki romantika fő motívumai, mármint nekem, így a pihenőt útközben nem az M3-as kivezető szakaszán oldottuk meg, hanem egy annál is jobb helyen, a bálák tövében :) Melepő volt a látvány. Bár mindenhol azt hallani az országnak ez a része szegény, a környék rendezett, hovatovább takaros, tiszta udvar, rendes ház és kipofozott templomok mindenütt.

Ide igyekeztünk. A fesztivál plakátja profi munka, a hengerelt falú lakásbelső szívemből szól, a vidék ízeit hozza, a két pálinkázó öreg pedig annyira autentik, hogy ott is laknak a faluban, helyi erők, mi több közönségként az aktív fesztiválozók között voltak akár poharazgatásról, akár a programokon való részvételről volt szó.

Ez a pálinka egyébként sem tréfadolog Panyolán. A falu saját pálinkafőzővel rendelkezik, ez mindennek az alapja, az üzemben bérfőzés is zajlik, így vagy zugfőzetként, de majdnem mindenkinek van saját pálinkája. A zugfőzéssel járó izgalmak azonban a jövőben nem bizsergetik az amatőr szeszfőzésre vállalkozókat, hiszen a keresztény-konzervatív kormány, élén Orbán Viktorral támogatja a pálinkafogyasztást. A cselekménysor állami támogatást kapott, ami jó, miként a helyi pálinka is.

Első találkozásunk egy dióval esik meg. Szentkirályis palackból gurul a pohárba a finomság, bérfőzetről van szó, amit Herr Programm direktor, Stefán (lásd a képen) tölt a pohárba. Ezt követi még néhány ilyen-olyan íz, büszke lehet rá. Tiszta íz, nem üt fejben, kerítésszaggatásnak, a nyelőcső szétégéséről, szétforgácsolásáról szó sincs tehát, nem karmol a fejbe. Príma áru, ebben maradhatunk. Zsuzsa, a vendéglátónk azt mondja, akit Panyolán nem kínálnak rögtön pálinkával, ne vegye komolyan a további marasztalást sem. Huh, így maradhattunk ott egészen vasárnapig. Aznap megismerkedtünk a helyszínnel, jópár pálinkával, a vendégszeretettel, pár helyi erővel és viselt dolgaikkal, illetve az esti fellépő Folkerror zenekarral. Klipjük meghallgatásra érdemes, innen folytatom a következő posztban :)

Fotó: otthonédes

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KentaurBen · http://olomuveg.blog.hu 2010.07.26. 12:27:32

Szatmári falvak rulez!
(tényleg) a legjobb magyar pályinka hazája!

dekás dezső 2010.07.26. 13:38:55

egyszer úgy bebasztam arrafelé disznóvágás után, hogy egy hétig egyirányba mentem. jó kis pöcskeményítő pálinkáik vannak, az biztos

nehiddel 2010.07.26. 15:15:02

Úúú, ezt az elixírt láttam Bükfürdőn is, mosolyogtam is rajta, hogy milyen találós neve van.

demagofób 2010.09.05. 00:16:24

Nagyon jó a panyolai elixír. Kitűnő pálinka. De jó lenne arra fele lakni.