Kiemelt

2010. augusztus 20.

Mesterségek ünnepe

Mesterségek ünnepe

Finom kis átverés áldozata lehet az a külföldi, aki a nagyobb hazai népművészeti boltokban vásárolt magyar emléktárggyal próbál hazatérni. Nagy a valószínűsége ugyanis, hogy az ott vásárolt fazekasmunka török import, a kalocsainak hitt terítő pedig szorgos ázsiai vagy ukrán asszonyok kézügyességét dicséri.

Ennek részben az az oka, hogy a magyar népművészet romokban hever. Az állam sem értékesítési előnyökkel, sem más módon nem védi a népi mesterségek művelőit, akik gyakran a pályázati forrásokhoz sem képesek hozzájutni, mert nem tudják felmutatni a támogatások elnyeréséhez szükséges önrészt. Mindezek miatt a hagyományos mesterségek kihalófélben vannak, a hazai szakmunkásképzés hanyatlása következtében pedig a közeljövőben más, ma még aktívan űzött szakmák is elindulhatnak a lejtőn.

Pedig alakulhatna másképpen is. Elég lenne lemásolni mondjuk a norvég modellt, ahol a helyi kézművességgel foglalkozó intézet állami pénzből kutatja, regisztrálja, éleszti újra és oktatja a ritkának titulált mesterségeket. Több más európai állam is felismerte (köztük Olaszország, Spanyolország és Szlovákia, ahol támogatott üzlethálózata van a kézműveseknek), hogy ha nem lép, akkor a társadalom elveszítheti hagyományos mesterségeket űző, idős szakembereit. Velük együtt pedig a szájhagyomány útján öröklődő tudást is, amelyet a mesterek generációkon át halmoztak fel, és az iskolai képzés keretein kívül adnak tovább.

Sok országban késeinek bizonyult a felismerés: már nem nagyon volt mit menteni. Magyarországon viszont még van élő tudás, a mesterek által előállított termékre, illetve esetenként azok modernizált változataira lenne igény. Nem úgy, mint hatvanas, hetvenes években, amikor a lakosság megcsömörlött a repülőtéri folklórtól. A souvenir boltok ez idő tájt ugyanis dömpingszerűen kínálták a Miska-kancsót, a szőrös-butykost és a népviseletes babákat.

A népművészet megújulása a hetvenes évek második felében kezdődött, amikor a városi fiatalok Erdély újrafelfedezésével visszataláltak a hagyományokhoz. A fellendülés nyomán jött létre a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ), amelynek fő feladata ma is az, hogy rendezvények és kiállítások szervezésével segítse piacra a mestereket. „A szövetség legfőbb eseménye a Mesterségek Ünnepe, amelyre augusztus 18-a és 22-e között kerül sor.

A NESZ legfrissebb, 2005-ös felméréséből kiderül, hogy még fazekasból alkot a legtöbb az országban. Őket követik a hímzők, a fafaragók, a gyapjúszövők, a gyöngyfűzők és a tetőfedők. Aggódni lehet viszont a cserépkályha-építő, a szíjgyártó és nyerges, a csizmadia, a kalapos, a kötélverő és a kékfestő szakmákért, amelyeket alig egy-két mester űz.

A felmérésből kiderült az is, aki kitart a régies szakmák mellett, azok 18 százaléka megél ebből, nagyobb részük azonban csak másodállásban vagy hobbiként foglalkozik népművészettel. A népi mesterek közül a legtöbben a fazekasságból, a tetőfedésből, a fafaragásból és a mézeskalács-készítésből tudnak megélni, bár nem panaszkodnak a teljesen kihalóban lévő szíjgyártó, kékfestő, késes szakmák mesterei sem, akik a konkurensek teljes hiánya miatt tudnak talpon maradni.

 

Éltessük őket ma, a Mesterségek ünnepén a Budai várban. Én mindjárt indulok. Holnap fényképes élménybeszámolóval érkezem. Kiegészítés 16.00-kor: nem lesznek képek, őrült tömeg volt és kb 60 méteres sor, hogy megváltsuk az 1500 forintos jegyet :) Hát, így jártam...

 

(Ez az írásom a Figyelő című gazdasági hetilapban is olvasható volt.)

 

Fotó: Stefelix/Flickr, Picasaweb

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

devadel 2010.08.20. 11:18:50

elmagyarázná nekem valaki, hogy miért szükséges életben tartani a matyóhímző szakmát, ha egyszer senkinek sem kell matyóhímzés?

2itailor 2010.08.20. 12:05:13

@devadel: nem pont matyó, de mondjuk a hímzés mindig kelendő volt, nézz körül pl a keresztszemesek között. csoda dolgokat csinálnak:)
mondjuk nem is ezzel van a gond. ha pl valaki kovácsolni akar, mint vállalkozó - ami végzettséghez kötött - nincs iskola, ahol bizonyítványt szerezhetne.

baliquez 2010.08.20. 12:29:55

Szerintem létezik mezőgazdasági és betanított kovács tanfolyam felnőttképzési intézetben.

Parmezanidész · http://bemorgo.blog.hu 2010.08.20. 12:54:18

Nem hinném, hogy állami pénzen kéne életben tartani a kékfestés hagyományát, ami sztem már 150 éve nem piacképes. A népművészeti múzeumban tudják, hogy kell csinálni, de ne akarjon már valaki patkófonásból megélni 2010ben.

miszisz 2010.08.20. 13:27:23

A régi mesterségek életben tartása, olyan mint a múzeumok amiket szintén fenttartunk. A kulturális örökségünk igen nagy része és itt nem a tárgyakat kell becsülni leginkább, hanem azt az évszázados tudást ami a készítés mögött van. Azoknak az embereknek a munkáját akik kitaláltál, fejlesztették és tovább adták a tapasztalataikat. Ha ez elveszik akkor az egy visszafordithatatlan folyamat. Egy mesterség elsajátitása nem könyvből tanulható folyamat.

Francekellregisztralni 2010.08.20. 14:14:13

@baliquez: "betanított kovács tanfolyam felnőttképzési intézetben"

Aha...
Azt gondolom nem kell túlmagyarázni, hogy nem mindegy, @Parmezanidész: hogy a költészetet egy irodalomtanártól tanulod vagy egy költőtől.

@Parmezanidész: Másnak meg más full érdektelen amit az állam támogat akkor kinek van igaza?

Nem az mondja a cikk hogy abból kéne élnie embereknek, de nem kéne kihalljon. Amúgy meg ha az állam támogatna minden évben mondjuk 100 iparművészt, hogy megőrizze ezeket a dolgokat vagy gyűjtse össze az ismereteket az mért fájna neked.
(...megnyugodhatsz a matyóhímzés támogatásánál sokkal értelmetlenebb dolgokra is van pénz.)

Csirke72 2010.08.20. 14:16:22

Ez olyan egyértelmü.

Ezekre az ösi mesterségekre ma már nincsen szükség és ebböl nem lehet megélni. Na most hobbiból tartson az állam fennt bizonyos iparágakat???

Faszság. Aki akar próalja meg kitanulni mondjuk a batyuhimzést és utána meg értékeiteni!
Manapság minden 2. ember az IKEA-ban szedi össze a lakberendezési cuccait és utána még yol meg is ebédel ugyanott:)
Ennyi.
Milyen lakásba ill. házba lehet egy századelei himezett teritöt elhelyezni???
Sehova nem illik és a mai emberek egy más generációban élnek.
Ez elmúlt és max muzeumba való:)

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2010.08.20. 14:30:28

az a nagy különbség, hogy ezek a mesterségek tartós és javítható dolgokat készítettek - és értettek is hozzá, hogy hogyan kell hosszú időn át karban tartani a dolgokat.

az ikeában vett gépi szövésű kínai izé ugyan olcsó, de szétesik 3 év alatt. vagy full műanyag és javíthatatlan.

de nem csak ez a gond, a 100 éves kovácsoltvas korlátot nem tudod javíttatni, mert nem találsz rá embert. a szintén 100 éves intarziás parkettát nem bízod rá egy két féléves gyorstalpalón végzett melegburkoló "szakmunkásra" mert nem ért hozzá, (jobb esetben nem is vállalja)

márpedig van egy igen nagy adag szakadt állapotban lévő 100+ éves épületünk, amit lassan fel kellene újitani, ne adj isten rekonstruálni.

és lassan eljut a népek agyáig, hogy a műanyag "ablak", meg a laminált "parketta", meg a 999 forintos obi "járólap" nem megoldás. épp ellenkezőleg.

DR.version · http://m-12.blog.hu 2010.08.20. 14:52:06

amire az embereknek nincsen szuksege annak vesznie kell
felesleges idopocsekolas, nemsokara jonnek a dolgozo robotok, nemhogy matyo himzest nem fognak az emberek muvelni hanem semmilyen fizikai munkat sem

a fejlodes gyors utemben szaguld elore, ne huzzuk vissza ilyen csokeveny dolgokkal

2itailor 2010.08.20. 14:59:07

Nem nagyon tudnak már olyan diófa asztalt készíteni, mint ami mellett az egész család megebédelt valamikor nagyanyámnál. És nem találok kárpitost, aki áthúzná az étkező székeinket. És a tesómék alig találtak készítőt, mikor vesszőből fonott garnitúrát kerestek a teraszukra. És sorolhatnám...
Kézzel készített, egyedi holmit, nem pillanatnyi hóbort alapján választunk, hanem évtizedekre és bár megkérik az árát, nem dobom ki fél év múlva.
Ja! és a régi mesterségek modern alkalmazásáról beszélek, ami beleillene a mai generáció lakásaiba is.

balazsman 2010.08.20. 16:01:20

érdekes módon, minél autentikusabb valami, a turisták annál inkább irtóznak tőle - első kézből tudom, dolgoztam a Váci utcában évekig.
Számtalan alkalommal próbálkoztam azzal, hogy valódi népművészetet is árusítsunk, de soha nem jött be a számítás.
nincs rá igény.

a Mesterségek ünnepe szép dolog, szerettem is nagyon, és ezen a pár napos szinten rendben is van a dolog: az exhippik megvehetik, amire szükségük van a panelba népművészetből, érdeklődő turisták majd "budapest" meg "hungary" feliratos dolgokat fognak keresni és mindenki jókat eszik majd.
A gond(om) csak az, hogy időközben az egésznek jobbos felhangja lett, és a magyarkodás lett kihangsúlyozva: míg "budapest" és "hungary" feliratos tárgyakat gyártani ciki volt a meseterek körében, trianoni szuvenírt készíteni már nem annyira derogál, így van ebből bőven.

Zonka 2010.08.21. 13:31:36

Gyöngyékszereket készítek, és más kézműves dolgokba is beleártottam már magam. Viszont a japán kultúrával is foglalkozom már 20 éve, és Japán a kézműveseit nagyon FÉLTI. A legkiválóbbak a nemzet kincseiként számon tartottak.
Nálunk miért is nincs ez így?
Azt vettem észre, hogy az emberek a divat szóra "menetelnek". A magyar kézimunkákat "divatba kellene hozni". Külföldön is. Legyen menő, divatos, sikk a magyar kézműves termék. De ehhez egy nagyon jó összefogásra lenne szükség.
Jutka

2itailor 2010.08.21. 17:43:56

inkább így jártunk:( sajnálom, kíváncsi lettem volna milyennek találtad a forgatagot. idén nekünk ez kimaradt.

K.Okoschka 2010.08.22. 08:15:06

hahaha, Csirke, az én házamban van "korszerűtlen" kézimunka, igaz, ne csipketerítőt meg subaszőnyeget képzelj.- Van IKEA-ból származó, utcáról lomtalanított, méregdrágán licitált és külföldről hazaszállíttatott cucc is. Egy biztos: szinte minden egyedi és tartós darab, elkészítésükhöz idő, hagyományos tudás és odafigyelés kellett. És az összes vendégem odavan a lakástól. Nem sok pénz kellett ehhez, hanem igény és fantázia. Nekünk, magyaroknak, az identitáunkkal van baj, nem tudjuk, mik a saját értékeink, ezért aztán sokkal fontosabb, hogy másoknak vagy teljesen feledhető divathullámoknak feleljünk meg. Előfordul, hogy én is veszek valamit az ikeában, de az ott bemutatott kocka-panel-falanszter lakásbelsők borzasztanak. Egyformaság, fantáziátlanság, unalom. A kézműves dolgoknak lelkük van, minden darab más és történeteket mesélnek el. Nekem ez fontos, mert magamhoz tartozónak érzem.

Főmuci 2010.08.23. 11:46:53

@K.Okoschka: Jól beszélsz! Akinek nincs igénye szép dolgokra ne vegye, de NE akarja eltörölni a föld színéről. Speciel pl. a kalocsaitól én is falra mászok, de sok gyönyörű más kézimunkánk van. Több amerikai vagy angol lakber. magazinban láttam magyar kézimunkát, faragott, festett népi bútort és nagyon jól passzolt a berendezéshez. Persze ott igény van a kézműves dolgokra. Dekor sulis koromban (a Dekorsuli sajna megszünt) divat volt a kötött v. horgolt lábszárvédő, kamásli. Egyszer kiküldtem két párat Párizsba, ajándékba. Visszaírtak, hogy mennyit tudnék még küldeni , mert igen jó áron el lehetne adni. Amúgy az IKEA is a saját népművészetére támaszkodik, csak stilizálja a mintákat, mert úgy jobban fogyasztható. És lám, mindenütt el tudja adni, sőt még büszke is rá. Mi miért szégyelljük a magunkét? Ez olyan szomorkás...
Sajnos mi mindent tönkre tudunk tenni viszonylag gyorsan, miközben folyton elégedetlenkedünk. Nyitottabbnak kéne lennünk, és megmozdulni végre!

Főmuci 2010.08.23. 11:55:37

Ja, amúgy az unokatesóm cserépkályhásnak tanul, sőt, már annyi munkája van, hogy alig győzi! Hála az energia áraknak :(