Kiemelt

2012. május 19.

Thank you India!

Thank you India!

Tegnap moziban jártam, a The Best Egzotic Marigold Hotelt láttam. Jó film. Indiával kapcsolatos érzlmeim egy könyvből táplálkoznak, minden évben egyszer elolvasom G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz című regényét. Mindig elvarázsol, most a filmmel voltam ugyanígy.marigold1.jpg

Az India divatot fenntartásokkal kezelem, megmosolyogtat, amikor valaki széles mozdulatokkal, ájtatosan elmagyarázza, hogyan ment el Indiába megtalálni önmagát, miként pacsizott gurukkal, hogyan lett a jóga a mindene, és a túrája óta miért nem eszik húst. Előre bocsátom, az Eat, pray, love-ról az első 20 perc után kijöttem a moziból. Ha a szabadidőmről van szó, a programok tekintetében nem ismerek kegyelmet.marigold2.jpg

Erről nem kellett kijönnöm. A film egy bájos törénet az öregségről, az időskori problémákról, az elmúlásról és arról, nem csak a 20 éveseké a világ. A film jól ismert brit szinészeket sorakoztat fel, és nem próbál behízelgő lenni. India mocskos, az igazság itt nincs elferdítve. A hotel egy koszfészek, aminek a szépségei időről-időre megmutatkoznak, a színek élettel teliek, az enteriőrök lenyűgözőek, a helyiek kedvesek.marigold3.jpg

A végtelenül kedves mozi üzenete az, hogy a végén minden jóra fordul, és ha valami nem jó, akkor annak nincsen még vége . Én is hiszem ennek az igazát. A film megtekintésre ajánlott, Otthon édes kompatibilis produkció. Irány a mozi!

 Képek: Google

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.