Egy varázslatos bárról mesélek ma. Fülesre szálltunk ki a helyre, Koska, párizsi magyar ismerősünk ajánlotta, ezzel pedig páratlan élményhez juttatott bennünket.
Elöljáróban hadd jegyezzem meg, beltéri fényképezésben nem vagyok jó, de Gárdi Balázs, akiben ugye Magyarország legjobb riportfotósát tisztelhetjük azt mondta nekem egyszer, a jó kép ismérve nem az, hogy tűéles a fotó és jó a kompozíció. Bátorkodom tehát Capával szólva a kissé elmosódott alkotásokat is közölni.
A Rosebud nevű koktélbárt a Montparnasse-on két óriási karakter működteti. A fenti képen a bártender, minden koktélok tudója és készítője. A főnökúr - korán érkeztünk - itt még a liberális francia napilapban, a Le Monde-ban mélyed el, de már patent a szerkó, fehér klasszik zakója a Magyarországon azt a letűnt antivilágot idézi, amikor még volt rangja a vendéglátásnak.
Elsőként érkeztünk, 8 tájban, de hamar megtelik a hely (nyitva 19.00-02.00). A törzsvendégekkel jattolások, kis kvaterka, a kedvenc koktélok szó nélküli bekeverése, szórakoztató gesztikuláció, tréfák elhelyezése a beszélgetés megfelelő stratégiai pontján. Tökélyre finomított a karakter.
Ezek mentek az este elején és gyakorlatilag végig. Óriási volt nézni. Csodás az outfit, toll a zakózsebben. Imádom, és ezen az estén végre a kedvenc elfoglaltságomnak élhettem. Szép környezetben profik munkáját nézhettem, márpedig profikat nézni munka közben, legyenek azok bármely szakma képviselői, nagyon szeretem.
Persze az enteriőr is lenyűgözött, a bár egy kicsit Rick kocsmáját idézte a Casablancából.
Sejtelmes fények, kellemes zene, jobbára bakelitről, recsegősen. Amelyek épp nem szóltak, a hangulatlámpának döntve várták a sorukat.
És, ha most azt hinnétek, a show csak a bártenderé volt, nem, megjelent a társa, az ételes pincér, egy másik óriás fazon. Fókuszáljunk most rá, vagyis a bal oldalon suhanó figurára.
A háta és az egész tartása méltóságteljes, a klasszikus pincérek prototípusa ő.
És itt van profilból. Kicsit bele is szerettem. Fizimiskája zseniális. A pincér nagybetűvel, aki, ha betooppanna Luc Besson és felkérné következő filmjébe, hogy játssza el a rosszfiú szerepét, szívesen vállalná, de nyilván csak azokon a napokon, amikor épp nincs szolgálatban.
Persze magát is eljátszhatná. Mi ezt a műsort néztük. Gabi szerint mozgása azért karakteres, mert csípőből mozog. Onnan intéz mindent. A jattolást, a tányér letételét az asztalra.
Mi imádtuk. Ajánljuk a helyet egy kis nosztalgikus bárélményre. Ilyen Budapesten nincs. A konyha mondjuk elég gyenge, ám a koktélok, a hangulat, a két férfi karaktere óriási. Iszogatásra ajánlom tehát a helyet és a párizsiak elmélyült megfigyelésére, illetve két, a hivatásának élő ember megcsodálására.
Ilyennek képzelem a vendéglátást a háború előtt Magyarországon, ahogy ők űzik, amolyan Őfelsége pincére voltam módra. Kár, hogy ez nálunk kihalt. A Rosebund elérhetősége: 11 bis rue Delambre, 75014 Paris. Metróval az Edgar Quinet (0.2 km) és a Raspail (0.3 km) megállókat javaslom a leszálláshoz.
Fotók: Otthon édes
