A mini világokat nagyon szeretem, legyen szó babaházakról vagy akár vonatsínekkel szabdalt terepasztalokról. Az élet fölülről szemlélve nyugodtnak, békésnek és pofonegyszerűnek látszik. Ilyennek tűnt az Andrássy úti Miniversumban is.

A Krausz-palota attrakciója, hogy annak földszintjén és átriumos udvarán egy 300 nm-es kiállítási terepasztalon  Budapest, Magyarország, Ausztria és Németország egyes nevezetességei nagyjából százszoros kicsinyítésben láthatók.

Főleg Magyarország-fókuszú a kiállítás, egy csomó, élőben sokszor látott épület, táj jól felismerhető, legyen szó a Hősök teréről, a Nyugati Pályaudvarról, az Erzsébet Kilátóról vagy a Vajdahunyad Váráról.

Persze nem kizárólag budapesti helyszínek sorakoznak fel, láthatók tatai, soproni, pannonhalmi életképek is. Ez itt például a nagycenki kastély.

Ez pedig Sopron felülről szemlélve.

Az épületek itt, a hűséges városban Ausztriát idézik, de az ingatlanállomány a kiállítás bizonyos részein nekem túl franciás, nem minden esetben hozza a hazai hangulatot.Lehet, hogy azért, mert egyébként egy patyolat tiszta világ tárul elénk, a szürke valóság el van kendőzve, nemigen vannak potyogó vakolatú házfalak. A környezet idillikus, mintha egy svájci álom részesei lennénk.A kiállítás értékéből ez nem von le, lévén, magam is jobban rajongok az idealisztikus világokért. A tárlat interaktivitása is megér pár szót, hiszen a látogatók nyomógombok segítségével beavatkozhatnak a terepasztalok életképeibe.

Ez azt jelenti, hogy az asztalon zajló forgalomban eseményeket, mozgásokat, hang- és fényhatásokat tudunk életre kelteni. Ráadásul ki kell figyelni, hogy hol történik adott dolog, meg kell keresni a terepasztalon, ami gyerekek és felnőtteknek számára egyaránt jó szórakozás.

Van, hogy egy tér szökőkútjának a fénye villantható fel, máshol egy ember lenget mondjuk egy zászlót. A kiállítás erénye, hogy a múltra is reflektál, így  a rendszerváltás előtt születetteknek is tartogat ismerős életképeket.

A fiatalabbaknak így testközelbe kerül, milyen volt egy  nagyüzem, egy bánya, egy szovjet laktanya, a vasfüggöny, egy klasszik lakótelep, egy úttörőtábor, egy kemping vagy akár maga, a Merkur-telep.

A kiállítás egyébként profi, van online jegyfoglalás, ergo nem kerekedhet elviselhetetlen tumultus a vendégtérben. Az alkalmazottak kedvesek és segítőkészek, a játszóház érdekes programokat tartogat, mi a "Makettház építés és füvesítés" foglalkozáson vettünk részt, ahol 40 perc alatt felépítettük ezt a házat egy szép kis kerttel. Nagy élmény volt.A kiállítás csillagos ötös. Tudtam volna még nézelődni. Elsőre a nagy egész befogadható, de a részletek miatt még vissza kell mennem, mert akad abból is bőven.

A kiállításon felderengett Radnóti Miklós Nem tudhatom versének néhány részlete:

"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, 
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, 
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, 
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, 
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, 
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, 

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat, 
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, 
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem, 
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, 
piros zászló kezében, körötte sok gyerek, 
s a gyárak udvarában komondor hempereg;" 

A kiállítást szívből ajánlom, felnőtteknek is.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz te is az Otthon édes facebook közösségéhez itt, a Google+ közösséghez: itt.

Fotók: Otthon édes